Repülővel mentünk Németországba, ott Münchenben szálltunk le, ahol épp a sörfesztivál utánra érkeztünk. München nagyon szép város és gyönyörű napsütésünk is volt.
Mikor beértünk a belvárosba ilyen rajzokat láttunk kitéve - főtéren, templomokban - mindenhol. Gyerekrajzok, amiket óvodákban rajzoltak.
Hatalmas épületek és templomok vannak mindenfelé, akkorák, hogy sima fényképezőgépbe, vagy telefon fényképező lencséjébe bele sem férnek.
A Frauenkirche bazilikát épp újították fel, így kívülről nem sokat láttunk. Szerencsére azért be lehetett menni.
Még saját, egyedi mécsestartókat is készítenek.
A Szent Péter templom is egy remekmű a harangtornyával együtt. Sajnos a harangjátékot nem sikerült elcsípnünk. Majd legközelebb
Találtunk egy sárkányt a templom oldalán mászva...
Ebédidő lévén megálltunk bekapni valamit és persze, hogy német búzasör dukál az ebédhez!
Séta közben találtunk egy oroszlánt is és hát természetesen meg kellett örökíteni.
Megtaláltuk a sörfesztivál helyszínét, amit egy hatalmas oszlop jelöl címerekkel.
Miután kicsit körbe sétáltuk München belvárosát, el kellett érnünk a vonatunkat Oberammergauba.
Nagy szerencsénk volt az idővel. November eleje volt és az 5 napból az első két nap gyönyörű szikrázó napsütésünk volt, ami még a helyieknek is szokatlan időjárás volt.
Míg Feri tanult, én (Nati) mentem túrázni. Sajnos a fényképek persze a természet szépségét nem tudják visszaadni.
Első nap úgy döntöttem, hogy felmegyek a híres kereszthez a Kofel csúcsra (1342).
Ha erősen nézed, akkor a tetején megláthatod a keresztet, amit el szerettem volna érni.
Itt már közelebbről jobban látni a célt. Igaz itt már gyalogoltam a szerpentinen vagy 1,5 órát.
Nem csak fölfelé néz az ember, lefele elég meredek lejtőket lát. Nem csoda, hogy viszonylag kevés túraútvonal van.
A szikla tövében még havat is találtam.
Rossz időben nem lehet felmászni a kereszthez, mert az utolsó 20 percet ilyen vas kötelekbe kapaszkodva, sziklát mászva kell megtenni. Ha kicsit vizes a szikla akkor máris csúszik. Oda kell figyelni, hogy hova lép az ember.
SIKERÜLT!
A kereszt mellől lenézve a falura. A Kofel árnyéka szép fentről, talán az én árnyékom is rávetül a falura :)
Lefele menet még egy utolsó pillantás a keresztre...
Második nap is még szép idő volt, így Aufacker csúcsát (1542m) terveztem megmászni.
Még egy kis ibolyát is találtam útközben.
Itt a csúcs. Nem meglepő módon itt is talál az ember egy szép, nagy keresztet. Nagyon vallásos környék. No meg a kereszt mellett itt már több hó volt.
Fentről gyönyörű kilátás nyílik a környékre.
Szeretik a környéken a fából faragott dolgokat, ezért fakereszteket és fa kertitörpéket lehet látni mindenfele.
Meleg idő lévén (20°C körül) a hó olvadt és az út mind felfele, mind lefele rendkívül sáros volt. Ráadásul visszafele egy mezőn vezetett át az út, ahol rendszeresen legeltetnek teheneket, úgyhogy oda kellett figyelni, hogy hova lép az ember. Az út végén szerencsére ebben a patakban sikerül lemosni a sarat a bakancsomról.
Negyedik nap reggelén hóesésre ébredtünk. Egész éjszaka esett és szépen beterítette a tájat. Szerencsére a Kofelre első nap felmentem, mert ilyen időben lezárják az utat és nem lehet megmászni.
Elindultam egy másik csúcs felé, de a hó miatt igazából nem találtam meg az ösvényt, valahol eltévedtem. Nem nagyon bántam, szűz hóban sétáltam. A lábnyomomon kívül csak egy őzike lábnyomát találtam a hóban.
Mivel nem találtam meg a csúcsra vezető utat, ezért úgy döntöttem, hogy a faluban sétálgatok egy kicsit. Látni, hogy szinte az összes házra képeket festettek, természetesen többnyire vallási tartalmúakat. Nagyon helyes kis falu és a németekre jellemző precizitással tartják karban. Szerintem megéri.
No comments:
Post a Comment