Félsziget - Rohuneeme

A mellettünk lévő félsziget tulsó végéről néztük meg a tengert a héten. Ez közvetlen Tallinntól keletre található félsziget. Itt van egy part Rohuneeme ami nem csak erdei sétautakkal és sport ösvényekkkel, hanem tengerparti strandokkal is rendelkezik; na jó, pici homokkal sok kővel, ahol a viz most kb 2 fokos lehetett.

 Egy gyönyörű fenyőerdőn keresztül vezet az egész út. Ami egyrészt már/még szép zöld, másrészt Kárpát-medencéhez szokott szemünknek szürreális. Ami furcsa az például ez a "leejtett kő"

Nem tudjuk honnan eshetett le, de ahogy az ösvényen haldtunk és az erdőből kibukkant közvetelen előttünk, felkaptuk a fejünket, de először még nem elég magasra, majd még magasabbra és csak akkor láttuk meg a tetejét. Az északi oldala gyönyörűen tele volt mohával.

És nem csak a kő volt tele ezzel a mohával hanem az egész erdő. Nem néztem utána, de ez olyan nagyobb fajta... moha-fajta amitől csuda ruganyos lett a járásunk az erdőben. Olyan volt mintha rekortán-on vagy inkább egy kifeszitett süppedős szőnyegen gyalogoltunk volna. Gondolhatjátok, hogy oda-vissza gyalogoltunk, meg gyalogoltunk, meg filmezés, meg fényképezés.. de hát az érzést a fotó nem adja vissza.

A következő fura dolog az a rengeteg viz. Mindenhol ahol picit méllyebb volt a talaj, megült a viz. Tiszta mocsár szerű volt a dolog, azzal megspékelve, hogy még a fák is kidőltek egy szakaszon, ahol a szél beléjük tudott kapaszkodni. Ez itt a fenti képen egy fa gyökere. A föld szine pedig sötét volt. Tiszta fekete tőzegnek nézett ki.
A héten ugye StarWars hasonlatokkal kell élni, az új bemutató miatt, szóval az egész Dagobah mocsaraihoz hasonlitott, kivéve, hogy nem volt meleg, meg pára, meg indák.. ok-ok szóval mocsaras volt.

Ha alaposan kimereszti az ember a szemét a fenti képen fel lehet fedezni két pici fehér foltot. Igen azok ott középen, azok hattyúk voltak. Csak a fenekük látszott ki a vizből, pont kajáltak. Gondoltam is, hogy hogy nem csipi a szemüket a sós viz.

Mivel a félsziget a keleti csücske Tallinnnak, igy az összes nagyobb hajó itt halad el, ami Tallinnból keletre tart.

Az erdő már tele volt virágokkal, pici sárga gólyahirrel meg ezzel a pici kékkel, amiről azt tudjuk, hogy mi nem, mert nem ibolya.
Update: májvirág

És itt a homokos/köves tengerparti rész. Szerintem nyáron legalább egyszer vissza fogunk ide jönni. Nem is a part az ami megkapó, hanem az ide vezető út, a fenyvesen keresztül, ami nyáron még gyönyörűbb lehet.

Volt mindenféle játékszer a "sport ösvényen".

Erről pedig nem tudtuk eldönteni, hogy mi lehetett. Egyik lehetséges megoldás egy légvédelmi üteg tárolója, ugyanis a hat hangár előtt egy félkör alakú mélyedés is volt. Azonban a hangárok keskenyek voltak egy teherautónak. Szóval marad a találgatás.

Az alábbi épület pedig a hangároktól alig 50 méterre volt, már fával benőve. Itt bent csak egymásból nyiló helyiségeket találtunk, meg sok-sok grafitit.

Ezt meg bent láttuk a bunkerben, de úgy döntöttünk, hogy csak grafiti.

A következő érdekesség ez a közösségi QR tagging futás/természetnézés tábla. Először azt hittük, hogy a helyi dolgokról tudunk többet olvasni ha használjuk a kódot, de mint kiderült egyfajta közösségi app.

Visszafelé úton a futókon kivül persze találkoztunk az elmaradhatatlan sifutókkal is.

És a nap betetőzése - friss hamburgerre várván - ahogy beugrott a szánkba ez az erdei gyümölcsös sütemény.