A következő nap gyönyörű napsütésre ébredtünk. Igaz még mindig hűvös volt. Ilyen szép napon mást nem lehet, mint sétálni. Felkerekedtem hát. A szálló a város szélén volt, úgy 4 km-re volt a belváros szélétől, ahol már lehetett a tengerparton sétálni. Mivel az időjárás megengedte és okulva az előző napból, két zokniban indultam neki, ezért besétáltam a városba, majd a Fehér toronyhoz, majd tovább és tovább. A tengerpart végig ki van építve a gyalogosok és biciklisek számára.
A nap a Fehér toronyt is még szebbé varázsolta, bár még mindig nem tudom, hogy mitől fehér:
A parton tovább sétálva néha stégek mellett haladt el az ember. Minden stég kicsit más volt, más-más szobrokkal, tárgyakkal díszítettek.
A leírásokban, a várostörténetekben mindig megemlítik, hogy az óvárost körülvevő fal (aminek a darabjai a mai napig megmaradtak) a domb tetején lévő települést hivatott védeni. Persze az évszázadok alatt ezt a falat kinőtte a város, ezért van egy belső és egy külső fal. A belvárosnak a régi fallal körülvett részét nevezik "upper town"-nak (felső város). A központban sétálgatva nem igazán vettem észre a különbséget a felső és az alsó rész között. Ezen a napon a parton sétálva, visszanézve a városra, megértettem. Ilyen távolból már szépen lehetett látni a dombot, amire épültek a házak, sőt a messzi távolban már hegyeket, havas csúcsokat is ki lehetett venni. Minél távolabb mentem, annál szebben be lehetett látni a környéket. Még szerencse, hogy az egész egy öbölben van.
Séta közben elmentem az alább látható kertkockák mellett. Kiderült, ezekbe fűszernövények vannak ültetve. Nyilván a legtöbb elég sivár volt az évszaknak köszönhetően, de amelyikben még ott száradoztak a növények, levelüket megdörzsölve tisztán lehetett érezni az adott növény illatát. Mindegyik betonkockára egy tábla volt rögzítve, ami az adott növények nevét tartalmazta, amit oda ültette. 4x3 kertecske volt. Persze a képen nem lehet az összeset látni. Persze a graffitik itt is itt vannak.
Mikor majdnem végig értem a sétányon, úgy döntöttem, hogy visszafele elszakadok a tengerparttól (az erős hideg szembe szél is segített ezt a döntést meghozni). Egyből egy templomba ütköztem. Tesszalonikiről annyit lehet még tudni, hogy az ókorban több mint 200 templom volt a városban. Mára már "csak" 50 körüli a létszámuk. Nem csoda, hogy sokat lát az ember az amúgy nem túl nagy városban.
Visszafele tartva egy kis parkot is találtam, ahol egy fél órára megpihentem. A talpam megköszönte a pihenőt, hisz jó pár kilométeren túl voltam már. A park furcsa volt így télvíz idején. Nyáron gyönyörű lehet, de most nem volt igazán karban tartva. A víz koszos volt, ami feldobta az az itt lévő mandarin fák és a rajta csüngő mandarinok. Ezúttal nem kóstoltam meg.
Kipihenten érkeztem az expo területére, ami ma már csak többnyire használaton kívüli épületek halmaza. Nem egy szép látvány. Talán az egyetlen érdekessége a bejáratánál lévő kocka (lent). A háttérben a rádió tornyot lehet látni, amiben elméletileg egy rádió múzeum is van, de ezt nem néztük meg az itt tartózkodásunk ideje alatt.
Amit még meg kell említenem a várossal kapcsolatban, az a rengeteg, rengeteg autó. Az út szélén két sorban parkolnak (a lent látható szürke autó parkol, nem a közlekedés része, nincs benne senki). Mindig nagy a forgalom és emiatt nagy a zaj. A sok autó és a házakat "díszítő" temérdek graffiti eléggé lerombolja a látképet. Ezért még az új épületek is elhanyagoltnak tűnnek. Az viszont tetszett, hogy a műemlékeket békén hagyják, azokon nem látszik semmilyen oda nem illő festék nyoma.
Kellemesen elfáradva beültem az egyik helyre gyrost enni (ha már Görögországban vagyok), majd félig hazasétáltam. Mivel a buszokat is ki akartam próbálni, félúton felszálltam egyre. Kellemes csalódás volt. Még a városban vettem egy jegyet, de a buszon is vannak automaták, ahol meg lehet váltani az utazást. Igaz, ezek az automaták nem adnak vissza pénzt, tehát a pontos összegnek kell nálad lennie. A buszok egyébként kényelmes, modern buszok voltak, kijelzővel, ahol a következő megálló nevét lehetett elolvasni, ha esetleg nem értette az ember a bemondott információt. :) A szállodával szemben van egy buszmegálló, ahol sikerült is leszállnom, így a buszos élmény teljes volt.
No comments:
Post a Comment