Auschwitz

Tallinn-Budapest utunk második éjszakázása Auschwitz-ban volt. Ezt így is terveztük, hisz így be tudtunk menni a táborba is, hiszen ki tudja, mikor jutunk erre legközelebb. Nyomasztó élmény volt, de egyszer mindenkinek látnia kell, hogy megértse a súlyát.

Igazából 2 tábor volt. Az első, amit múzeummá alakítottak volt a régebbi. Ide főleg elfogott orosz kémeket zártak és végeztek ki. Itt még kicsiben működött az, ami a második világháború alatt már nagyban. Az első tábor épületei épségben vannak és az egyes épületekben különböző témájú múzeumokat alakítottak ki. A támogató nemzetek is kialakíthatnak saját múzeumot, kaphatnak hozzá épületet. Szerencsére a magyarok által kialakított épületet sikerült megtalálnunk.

Voltak általánosabb kiállítások is, amik a koncentrációs tábor életét mutatták be, vagy próbálták érzékeltetni, hogy tulajdonképpen mennyi ember is vesztette itt el az életét. A következő képen például egy terem tele volt a fogvatartottak cipőivel. Ráadásul az újabb rabok a halottak ruházatát kapták meg. Volt terem, ahol emberi hajakkal volt tele. És ezek csak azok a hajak, amiket az oroszok találtak meg egy raktárban bezsákolva, mikor felszabadították a lengyeleket. A hajakat egyébkén szövő cégeknek adták el, akik ruhákat készítettek belőlük. A vett mintákból kimutatták a gáz nyomait, amivel megölték az embereket. Ez volt az egyik fő bizonyíték az ott zajló eseményekre.

Íme a magyar tárlat:

És elérkeztünk Auschwitz 2-be. Ezt a tábor kifejezetten az új rabok befogadására építették, mert már a másik helyen nem fértek el. Amint látható, a sinek a tábor bejáratához vezettek. Az első megálló a szelektáló volt, ahol az orvosok ránézésre a rabok kb 20%-át kiválasztották. Ők mentek dolgozni, a többieket visszaterelték a vagonokra és mentek kb még 500 métert, egyenesen be a gázkamrákba. Az volt a vasúti sinek vége. Ezt a tábor igyekeztek a németek még a kiüzetés előtt lerombolni és eltűntetni a nyomaikat, ezért sok épületnek csak az alapjai maradtak meg, no meg a gázkamráknak is csak az alapjai látszódnak. (Az egyes táborban a gázkamra megmaradt épségben)

Ez a vasútvonal vége, ma már csak a felállított emléktáblák és a háttérben látható gázkamra gödre mutatja, hogy mi volt. Sajnos a képek nem tudják visszaadni, hogy milyenek ennek a tábornak a méretei, és talán el sem tudjuk képzelni, hogy milyen lehetett, mikor tele volt emberekkel a hely.