Szt. Pétervár 1

A fehér éjszakákat, vagyis a leghosszabb nap körüli pár napot Szentpéterváron töltöttük. Mivel Észtországban június 23-24 munkaszüneti nap és idén ez a két nap csütörtök-péntekre esett, így volt egy hosszú hétvégénk, hogy megnézzük Oroszország egyik legszebb (ha nem a legszebb) városát. A busz út kb 5,5 óra Tallinnból. Mivel rengetegen terveztek átmenni az oroszokhoz ezen a hétvégén, ezért csak a szerda este 11-kor indulo, plusz járatra kaptunk jegyet. A plusz járat azt jelentette, hogy 2 busz, tele ment át aznap este. 

Reggel 6 előtt értünk a Balti busz- és vasútállomásra, és mivel a szállodánkban a szobát csak délután kettőtől foglalhattuk el, ezért a csomagokat betettük a vasutállomás csomagmegörzőjébe és nekivágtunk a városnak. A fehér éjszakáknak köszönhetően már ilyen korán teljesen világos volt és a nap is fent volt. Úgy gondoltuk előszőr, hogy a Moszkvai vasutállomástól a Nyevszkij proszpekten elindulunk a téli palota, Hermitázs felé és az útba eső látványosságokat megnézzük. Persze ez leírva nem hangzik nagy útnak, de hát Oroszországról beszélünk, ahol a távolságok nagyok. A lépésszámlálónk szerint már délelőtt fél 10-kor elértük a 10000 lépést, de megérte. Mint később kiderült, gyalog bejártuk a hop-on-hop-off busz útvonalát.

Mivel nekem (Nati) késztetésem van minden szöveg elolvasására és a cirill betűk kiolvasása lassabban megy, ezért az első meglepetésem az volt, mikor kibetűztem a Starbucks kávézó nevét (a következő a Burger King volt). Le is kellett fényképezni...

Még indulás előtt kinéztünk a belvárosban pár kézműves sörözőt, hogy tudjuk, hova érdemes majd betérni. Utunk során az egyiket meg is találtuk az egyik udvarban. Kívülről érdekesen néz ki, mint a 3. napon látni, belülről nagyon hangulatos kis hely volt.

Jöjjön pár kép, amit a séta alatt készítettünk. Mint látható, végig szikrázó napsütéses napunk volt (aznap).

Próbáltunk eljutni a színházhoz, ezért kicsit letértünk a Nyevszkijről. Nem bántuk meg. A nemzeti múzeum mögött látható egy gyönyörű templom is. Sajnos be nem jutottunk, mert legtöbbször semmi kedvünk nem volt végigvárni a jegyért a sort. No meg kívülről is lélegzetelállító.

Kijutottunk végre a Nyévához, ahol Feri meglátta a szárnyashajókat. Nagyon megtetszett neki és alíg várta, hogy Peterhofból visszafele ki is próbálhassa :)

A téli palota / Hermitázs még mindig gyönyörű, szerencsére szépen karban is tartják. Mivel a jegyünk meg is volt a belépéshez és csak 1 órácskát kellett várni a múzeum nyitásáig (még csak fél 10 felé járt), ezért úgy döntöttünk, hogy bekapunk valamit, majd bemegyünk és megnézzük azt, amihez lesz erőnk. Aki már volt a múzeumban érti, hogy miért mondom. Az egész múzeumláncra 1 hét is kevés, csak úgy, mint a Louvre-ra.

Ferinek nagyon tetszettek az alább látható, 18-19. században készült kulcs, zár megoldások.

A múzeum járást befejezve elmentünk sétálni még, hisz nem volt még elég :D Megnéztük az Admiralszkojet, én aludtam egy fél órát az ott lévő parkban.

Ezután már eljött az idő, hogy a szállodánkat is megkeressük és elfoglaljuk a szobát. Ehhez a metrót vettük igénybe, így megcsodálhattuk az állomásokon lévő mozaikokat is.

Bár kép most a szállodárol itt nincs fent, de érdemes pár szóban leírni a történetét. A szálloda a várostól délre volt, a Moszkovszkoje metróállomástól nem messze (orosz léptékekben). Tudtuk, hogy egy sokemeletesben fogjuk megtalálni, de erre azért nem számítottunk. Ahol kellett lennie, ott találtunk négy 26 emeletes épületet, amik között (körbeölelve a négy épületet) egy plázát találtunk. Tudtuk, hogy az egyik négyemeletest, történetesen a kettes számut keressük, de sehogy sem sikerült feljutnunk a bejáratához, mindig a plázában kötöttünk ki. Később kiderült, hogy a pláza egyik bejárata mellett van egy kis lépcsőház ajtó, ahol van kapucsengő és ott tudtunk volna felcsöngetni. Ehelyett Feri megkérdezett egy biztonsági őrt, aki a szomszédos építkezésre felügyelt, ő elirányított (és megengedte), hogy a kocsifeljárón felmenjünk a pláza tetejére, ahol vannak a toronyépületek bejáratai. Szóval kalandosan, fáradtan megérkezdtünk a szállodába. A szálló pozitív meglepetés volt, mivel az egész épület nem lehetett 2 évnél idősebb, ezért a szálloda is új volt. A toronyépület 2. emeletét foglalta el és meglepetésemre korlátlan kávé és tea fogyasztással járt. Eddig ilyet még nem tapasztaltam.