Másnap korábban
végeztünk. Természetesen az összes helyi lapban a hétvégi F1 és MotoGp-re készültek az Olaszok.
Ebéd után felültem a vonatra és a másik olyan várost látogattam meg, ahol eddig szintén csak átutazóban voltam. Az első legfurcsább meglepetés számomra, hogy legalább annyi biciglis volt a városban mint Vicenza-ban. Tiszta Peking. És itt tényleg az, minimum 50 kínait láttam abban a pár órában míg ott voltam. Nem tudom az okát, de nem csak tanulók-túristák körében népszerű a város. Szintén gyalog körbejárható központtal nyűgözött le Padova, meg a szónoki műanyag székkel.
Tallinn után furcsa volt, hogy minden templom nyitva volt a látogatók számára. Két hatalmasba is betértem. Olyan érzésem volt, mintha nem is csak a városnak készült volna, sokkal inkább lenyűgözni az erre járót. A parkkal közvetlenül mellette szintén csodálatra érdemes, amit tényleg használtak a helyiek, Tele volt napfürdőzőkkel, kutyákkal, sétáló párokkal.
Már el is felejtettem, hogy az Olaszok tényleg az utcán élik az életüket, kihasználva a gyönyörű történelmi közösségi tereket. Én is betértem a közösségi terembe, ugyanis találtam egy helyi sörfőzőt, ahol a tulajdonossal sikerült egy jóízűt beszélgetni, miközben a kedvemért a bentlévő power metal albumot is kicserélte egy kis trash metal-ra.
Tökéletes lazítás volt a sok gyaloglás után. Visszaérve Vicenza-ba még egy utca fesztiválba is sikerült belefutnom, ahol csak sört ittam, pedig a nyárson sült nyúl megmozgatta a fantáziámat.
Inkább visszatértem a tegnapi pizzás helyre egy gnocchi-ra lezárni a napot.
Következő nap, irány Milánó. Itt a gép indulás előtt még élveztem a napot a Giardini Pubblici Indro Montanelli parkban ahogy mindenki tette. Kutyus is a lehűlést választotta a 20 fokban.
Ebéd után felültem a vonatra és a másik olyan várost látogattam meg, ahol eddig szintén csak átutazóban voltam. Az első legfurcsább meglepetés számomra, hogy legalább annyi biciglis volt a városban mint Vicenza-ban. Tiszta Peking. És itt tényleg az, minimum 50 kínait láttam abban a pár órában míg ott voltam. Nem tudom az okát, de nem csak tanulók-túristák körében népszerű a város. Szintén gyalog körbejárható központtal nyűgözött le Padova, meg a szónoki műanyag székkel.
Tallinn után furcsa volt, hogy minden templom nyitva volt a látogatók számára. Két hatalmasba is betértem. Olyan érzésem volt, mintha nem is csak a városnak készült volna, sokkal inkább lenyűgözni az erre járót. A parkkal közvetlenül mellette szintén csodálatra érdemes, amit tényleg használtak a helyiek, Tele volt napfürdőzőkkel, kutyákkal, sétáló párokkal.
Már el is felejtettem, hogy az Olaszok tényleg az utcán élik az életüket, kihasználva a gyönyörű történelmi közösségi tereket. Én is betértem a közösségi terembe, ugyanis találtam egy helyi sörfőzőt, ahol a tulajdonossal sikerült egy jóízűt beszélgetni, miközben a kedvemért a bentlévő power metal albumot is kicserélte egy kis trash metal-ra.
Tökéletes lazítás volt a sok gyaloglás után. Visszaérve Vicenza-ba még egy utca fesztiválba is sikerült belefutnom, ahol csak sört ittam, pedig a nyárson sült nyúl megmozgatta a fantáziámat.
Inkább visszatértem a tegnapi pizzás helyre egy gnocchi-ra lezárni a napot.
Következő nap, irány Milánó. Itt a gép indulás előtt még élveztem a napot a Giardini Pubblici Indro Montanelli parkban ahogy mindenki tette. Kutyus is a lehűlést választotta a 20 fokban.
Egy utolsó életkép a reptérről. A kép címe: csőtörés szerelőkkel. Szerintem nem szorul magyarázatra.
No comments:
Post a Comment