Olaszország
északi részén helyezkedik el a város, a Milánóba vezető főút mentén. Többször is
elmentünk már mellette, de még nem volt szerenécsém eddig meglátogatni. Most
azonban a közlekedés módja is egyedi volt. Először használtam az
észak-Olaszországi gyorsvonatot és kellemes csalódás volt, mind az
állomás, mind a vonat. Gyorsan és pontosan érkezett meg. A gyorsan, sokkal gyorsabbat jelent a MAV-nál.
A kisváros,
szinte csak egy főutcából áll, mellette egy gyönyörű térrel. Történelmére,
építészetére jelentős hatással volt Velence közelsége és Andrea Palladio. Láthatóan a Velencétől különbözni
akarás győzött. Az állomásról egy szép kapun keresztül jutni a sétálóutcára.
Voltam annyira szerencsés, hogy nem jutott már hely a felajánlott szállodában, így a belvárosban foglaltam magamnak szállást. A szoba, a szálloda mesés volt. Nagyon pici, alig lehetett megtalálni, de belülről modern, hangulatos. És ami a legfontosabb, hogy csak 5 perce volt a főtér; amit rögtön megérkezésem esetéjén meg is látogattam, az esti kivilágításban még szebb volt. Rögtön betértem több templomba is, ahol este hatkor még misét celebráltak.
Jobb is, hogy itt kezdtem, az éttermek csak hét után nyíltak. Persze, hogy megvártam és az ajánlottba betértem enni egy finomat, amit utána le kellett öblíteni, néhány kézműves sörrel is. Még ha helyi sörük nem is volt, de szép válogatás kínáltak, és csak egy sarokra volt a szállástól.
A konferencia szervezői másnap délutáni programot szerveztek nekünk idegenvezetéssel, megmutatták a legrégebbi kő-szinázat a Teatro Olimpico-t. Eredeti több száz éves padlóza van még mindíg, ezért csak a kislépcsőket használhattuk ;-) Vicces volt ahogy az is, hogy az egész csak rövid időre készült, így a felhsznált anyagok nagy része is fa, ami nem látszik messziről. Az egyik uralkozó el is akarta vitetni, de amikor megmondták neki, hogy csak fa, nem hitte el és levágta az egyik szobor lábát. Mivel "értéktelen" volt, így itt hagyta.
Nagyon érdekes volt a színpad perspektívikus kialakítása.
Voltam annyira szerencsés, hogy nem jutott már hely a felajánlott szállodában, így a belvárosban foglaltam magamnak szállást. A szoba, a szálloda mesés volt. Nagyon pici, alig lehetett megtalálni, de belülről modern, hangulatos. És ami a legfontosabb, hogy csak 5 perce volt a főtér; amit rögtön megérkezésem esetéjén meg is látogattam, az esti kivilágításban még szebb volt. Rögtön betértem több templomba is, ahol este hatkor még misét celebráltak.
Jobb is, hogy itt kezdtem, az éttermek csak hét után nyíltak. Persze, hogy megvártam és az ajánlottba betértem enni egy finomat, amit utána le kellett öblíteni, néhány kézműves sörrel is. Még ha helyi sörük nem is volt, de szép válogatás kínáltak, és csak egy sarokra volt a szállástól.
A konferencia szervezői másnap délutáni programot szerveztek nekünk idegenvezetéssel, megmutatták a legrégebbi kő-szinázat a Teatro Olimpico-t. Eredeti több száz éves padlóza van még mindíg, ezért csak a kislépcsőket használhattuk ;-) Vicces volt ahogy az is, hogy az egész csak rövid időre készült, így a felhsznált anyagok nagy része is fa, ami nem látszik messziről. Az egyik uralkozó el is akarta vitetni, de amikor megmondták neki, hogy csak fa, nem hitte el és levágta az egyik szobor lábát. Mivel "értéktelen" volt, így itt hagyta.
A túra után nem
lehetett kihagyni egy kézműves fagyit, de ami koronát tette a napra az a
bivalymodzarellás pizza vacsi volt.
Persze az olasz divat hatása mindenhol érezhető volt a városban, ahogy az idősek nyakkendőben sétáltak, a kiállított ruhák (nézd meg az árakat!) és a bőrönd kerekek is a trendet követik.
No comments:
Post a Comment