Washingtonba érkezve végre itt voltunk a fővárosban.
Mivel D.C. is egy külön állam, próbáltam itt is állam táblát fényképezni, de sajnos egyik nap sem találtam a lentinél megfelelőbbet.
A szállásunk Georgetown nevű negyedében volt a városnak, ami mint kiderült, egy nagyon helyes kis negyed. Ráadásul egy lakosztályt sikerült nagyon olcsón bérelni, így volt egy hatalmas nappalink, külön hálószóbánk és egy kisebb konyhánk. Mivel az időjárás előrejelzés mindenhol másnapra esőt jelzett, ezért gyorsan átterveztük az utunkat és az egy éjszaka helyett kettőt terveztünk Washingtonra. Mivel a szállással is nagyon elégedettek voltunk (és a recepción is nagyon segítőkészek voltak), elintéztük, hogy ugyan abba a lakosztályba maradhassunk mindkét nap.
Igaz, hogy már késő délután volt, de gondoltuk sétálunk egy kicsit a környéken. Olyan jól sikerült a séta a Potomac folyó partján, hogy végül besétáltunk Washington belvárosába és egyből megnéztünk 1-2 nevezetességet.
Ebben a városban igazán látszik, hogy mennyire nem különböznek az oroszok és az amerikaiak. Mindkettő nemzet ugyan úgy szereti a hatalmas monumentumokat, csillagokat, babérkoszorút, hatalmas tereket. Az alábbi képen a címer akár a Oroszországban is lehetett volna...
Először a Lincoln emlékműhöz értünk. Persze ez is egy hatalmas építmény, még a szobor benne is hihetetlen méretekkel rendelkezik. Tudtam, hogy nagy, láttam már sok filmben, de élőben még sokkal hatalmasabb. De tényleg.
Lincoln után épp vettük az irányt vissza a szállásra, mikor megláttuk, hogy Einstein szobra is a közelben van. Gondoltuk, oda még elmegyünk. Nekem nagyon tetszett az az emlékmű, de sajnos egy kép sem sikerült :( Na, da azért leírom, hogy az egész emlékművet úgy csinálták meg, hogy megtalálható Einstein összes felfedezése. Bárhová nézel, mindenhol van egy érdekesség a tudományos munkásságáról, a ruháján, a kezében, még a földön is. A földön egy csillagtérkép van, aminek a közepébe állva és a szobor felé fordulva visszhangzik amit mondasz. Nagyon érdekes.
Másnap a rossz idő miatt az Air and Space múzeumba mentünk, majd Bel Airt és Baltimore-t néztük meg. Viszont szerencsére harmadnap szép időnk volt, így nyakunkba vettük a várost. A hotelban lehetett kapni 3 dollárért a Circulator nevű hop-on-hop-off jellegű buszra egy egész napos bérletet, így ezzel felszerelkezve elindultunk a belvárosba. Odafele a sétát választottuk és megdöbbenésünkre nagyon-nagyon sok sportoló emberbe botlottunk. Igaz, hogy vasárnap volt, de akkor is nagyon sokan voltak. Később olvastam is egy statisztikát, hogy Washington az egyik leg sportosabb város Amerikában.
A Potomac partján sétálva a madárvilágot is megszemlélhettük és közelről láthattuk a lenti madarat, aki inkább búvárkodik, mint úszik. Amint látni, a teljes teste alapból a víz alatt van, de közlekedni is úgy közlekedik, hogy egyszercsak lebukik és pár méterrel arrébb feljön a víz felszínére.
Nem csak nekem tetszett a madár, aki a lenti képen éppen szárítkozik.
Persze ebben a városban sok-sok helikoptert is láttunk, Talán még az elnöki gépet is :)
Az első állomásunk ismét a Lincoln emlékmű volt, csak, hogy nappal is lássuk.
Innen elnézve lehetett látni a II. Világháború emlékművét és a Washington emlékművet is.
A tó sekélysége révén a kacsák egyszerűen tudtak étkezni, mi csak sokat nevettünk az égnek álló fenekeken. :)
A II. Világháború emlékéül szolgáló tér körül az össze USA állama fel van sorolva.
A Washington emlékművet meg még mindig nem értem. Egy nagy "karó". Semmi nincs rajta, legalábbis nem láttam semmit rajta. És 2019-ig a lift sem üzemel, amivel a tetejébe fel lehet menni.
Éééééés elérkeztünk a Fehér házhoz. Jó saras volt a rét az előző napok esőzéseitől, amin keresztül oda lehetett gyalogolni. Voltak, akik inkább mezitláb mentek. Hogy is csinálja Trump a szájával? Felismeritek? Melyikünké az élethűbb? :D
Az nagyon tetszett, hogy mindenhol ivókutak voltak, bár nekem nem sikerült megtanulnom, hogyan lehet megfelelően belőle inni. Mindig úgy éreztem, hogy csak pár csepp maradt a számba. Biztos csak gyakorlás kérdése.
Ezután következett a Kapitólium, ahol a kacsák is a déli pihenőjüket tartották. Ide már busszal mentünk, ha már megvettük a napi jegyet, akkor buszozzunk is egy kicsit. No meg persze már mi is kezdtünk kókadozni.
A Kapitólium maga nagyon szép épület, persze ez is hatalmas, így elég nehezen fért bele a fényképezőgép lencséjébe.
Az épület hátulja még szebb volt...
Ezután már csak az Arlington temető maradt, ami a folyó másik partján, de már Virginia államban volt. Az autót magunkhoz véve átmentünk a hídon és szerencsére elég jó kis parkolóhelyet találtunk, ahonnan csak egy réten kellett átsétálni a temetőhöz. A rétről meg rá lehett látni a túlparti Washingtonba.
A temető maga olyan, amilyennek a filmekben mutatják, a sablonos sírkövekkel és a mérnöki pontossággal lerakott sírokkal. Amit a filmekben nem mutatnak az a sírkövek hátulja. Míg a kő elejére a katona nevét, születésének és halálának dátumát, valamint azon missziók megnevezését írták, ahol a katona szolgált, addig a sírkő hátulja a feleségnek van fenntartva. Azoknak a katonáknak, akiknek volt felesége, kérheti, hogy ugyanott temessék el. Ilyenkor a sírkő hátuljára felkerül a feleség születésének és halálának dátuma. Ami általában nem kerül fel, az a feleség neve. A neve helyén csak annyi áll: "His wife" ("Az Ő felesége"). Semmi név, csak a szöveg, meg a két dátum. Rendkívül furcsa, mintha a nők csak valami feleségek, még a nevüket sem érdemes megjegyezni. :/
Az ismeretlen katona emlékműve is egy hatalmas színház szerű építmény középen egy trónnal, bár annak a trónnak az értelmét nem sikerült megtalálni, ha nagyon érdekelne, a wikipedia biztos kisegítene :)
A furcsaság itt számomra az volt, hogy az emlékmű hátulján, egy viszonylag kis helyen volt a díszőrség. Sikerült egy őrségváltást is végignézni. Itt az tetszett a legjobban, hogy az elején mindenkit megkértek, hogy álljon fel és csöndben nézze végig a ceremóniát a tisztelet jeléül és mikor valaki leült a ceremónia közepén, arra az őrparancsnok rászólt és ismét megkérte, hogy tiszteljék meg a katonákat azzal, hogy állva nézik végig.
Megtaláltuk a temetőben az összes űrkatasztrófában elhúnyt űrhajósok emlékműveit is.
Persze még sok más híresember emlékhelyét is láttuk, bár nekem az tetszett, hogy megtartották az írásos emlékek szerinti legelső sírhelyet is.
A temető után elindultunk Pittsburgh-be...
No comments:
Post a Comment