New York 1

Végre elérkezett a szabadság ideje (legalábbis nekem). Már nagyon vártuk, hogy egy kicsit elszabadulhassunk és újra élvezzük a szabadság és a felfedezés örömeit. Ezúttal az első úticélunk New York volt.

Persze, mint minden utazás a tengerentúlra, repüléssel kezdődött. Most Finnairrel mentünk Helszinkiből New Yorkba. Én személy szerint nagyon szeretem a helszinki repteret, mert annyi jó kis szolgáltatása van, hogy szinte el sem akarod hagyni (alvó kapszulák, szabadon használható mikróhullámú készülék, újonnan yoga szoba, vagy akár szauna). Miután átmentünk az útlevél ellenőrzésen, amit az EU-ból kilépőknek kell egy új világba értünk. :D Na jó, nem teljesen, de egy erdőt varázsoltak az utasoknak.

A hosszú repülőutat azért egyikünk sem várta, hisz 8 órát ülni nem túl kellemes, ráadásul délután utazva még aludni sem igazán sikerült.

Helyi idő szerint délután négykor szálltunk le a JFK reptéren. Persze megint beletelt 1-1,5 órába, mire átjutottunk az útlevél ellenőrzésen, a vámon és még 2 másik, értelmetlen sorakozáson. Alig tettük be a lábunkat az országba, máris szembesültünk azzal, hogy itt azért jóval több ember van és – csak úgy, mint az oroszok – az amerikaiak is imádnak sorakozni. De tényleg. Mindenért. :-/
Na, de semmi baj, szerencsésen kijutottunk a reptérről, még a csomagjaink is megvoltak, irány a vonat/metró a szálláshoz. Ferinek sikerült a Time Square közelében foglalnia szállást, így Manhattan szívébe tartottunk. Kiderült, hogy a reptérről közlekedő AirTrainnek nevezett shuttle vonat a Jamaica megállóig vitt, ahonnan metróval egyenesen a szállásunkig is el tudtunk jutni.
A szállásig sétálva az első benyomásom New Yorkról, hogy büdös. De tényleg. Mindenhol kuka szagot éreztem, ha nem kukát, akkor ürüléket, vagy fű szagot. De tényleg, a közel 3 nap alatt többször éreztem füves cigi szagot a városban mindenhol, mint cigit. El kell mondjam, hogy miután a második napon éreztem először cigi szagot, felüdülve szívtam be, mert végre nem marta a torkomat. Valahogy a marihuána szaga a torkomat kaparja.

Persze a hotel becsekkolásnál ismét sorakoznunk kellett és mivel helyi idő szerint este 7 körül járt az idő, rám nagyon durván rámjött a fáradtság. A várakozás, meg a recepciós tökölése nem segített, a végére olyannyira eltompultam, hogy értelmes válasz nem jött ki a számon. De szerencsésen elfoglalhattuk a szállásunkat. Másra sem vágytunk, mint egy jó kis zuhanyra és egy kis pihenésre. Mivel a leghamarabb úgy tud az ember átállni az új időszámításra, hogy rögtön felveszi a helyi idő szerinti ritmust, ezért még volt vagy 2 óránk, hogy alhassunk, így Feri kérésére egyből mentünk meglátogatni a Time Square-t.

Ahogy lehetett számítani, nappali világosság uralkodott a téren, hisz mindenhol kivetítők, amiken különböző reklámok futottak. 

Mivel minden sarkon valamilyen étel árus volt és mi a repülő óta nem ettünk semmit, ezért úgy döntöttünk, hogy itt fogunk vacsorázni. Feri egy jó kis phillie szendvicset kért, aminek a csípőssége nagyon bejött neki, én pedig egy hotdogot, hisz New Yorkban azt kell enni az utcán :).

Miután kitátottuk a szánkat még beültünk meginni egy sört egy jó kis kézműves sör helyre. Itt szembesültünk igazán, hogy New York mennyire drága. Drágább, mint ahol eddig voltunk, hisz 1 sör minimum 9 dollárba került. Mint később kiderült, minden sokkal drágább és a 9 dolláros sör az egy jó átlag.

Miután visszaértünk a szállásra egyből bedőltünk az ágyba és pillanatok alatt el is aludtunk. Persze mindketten hajnal 3-kor felébredtünk, hisz a szervezetünknek akkor ébresztő volt, de sikerült még rávenni magunkat, hogy legalább 6-ig aludjunk egy kicsit.

Reggelizni persze egy Dinerbe mentünk, nem is bántuk meg. A környéken sikerült találnunk egy jót, ahol még jól is készítik az ételt. Persze úton az étterembe még érdekességeket is láttunk, mint ez a teljesen kifestett épület és az egyik hotel helytakarékos parkolója

Jól megreggelizve, az aznapi programot megbeszélve nyakunkba vettük a várost. Közlekedésnek a metrót választottuk, meg persze a saját lábunkat. Mint kiderült (és mivel Manhattan szigetét alig hagytuk el) gyalog is nagyon jól bejárható a város és annyi látnivaló van az utcákon, hogy nem is akartam volna a föld alá menni. Engem az építészet teljesen lenyűgözött, annyira szép épületeket és különböző stílusokat lehetett látni, hogy csak a számat tátottam és fölfele bámultam.

Először a World Trade Center ikertornyainak emlékéhez mentünk, az egyik metrónak pont ott volt a végállomása. A metró bejáratánál állig felfegyverzett rendőrök őrizték a rendet.

Itt megjegyezném, hogy persze még a metrón is látható volt az amerikai zászló.

Először egy kis gondot okozott, hogy merre kellene kijönni a metróból, de nem csak mi küszködtünk ezzel, egy amerikai pár is a WTC-hez igyekezett, így együtt kerestük meg a helyes feljáratot. Igazából mindenhol táblák irányítottak, hogy merre kell menni. Az egész negyedben építkezések folynak, az új WTC felhőkarcolókat építik mindenhol.

Itt már az új WTC épületet lehet látni.
és még a híres bikát is, ami kiderült, hogy új helyre költözött és annyi turista veszi körbe, hogy nem volt kedvünk odanyomakodni.

Az ikertorony helyére egy mélybe menő szökőkutat építettek, a szökőkút köré meg az adott épületben életét vesztettek neveit írták fel. Néhány névbe rózsát tűztek – egy tábla tájékoztatása szerint – azoknak a nevei kapnak virágot, akiknek aznap lenne a születésnapjuk.

A tornyok helyén egy földalatti múzeumot alakítottak ki a 9/11 történéseiről, ahol a néhai tornyok egy-egy tartóoszlopa, roncsa is látható. Ide bementünk. Nagyon nagy múzeum, a két torony teljes területét körbe lehetett járni. Durva volt látni, ahogy azok a hatalmas, vas tartóoszlopok mennyire eldeformálódtak a hőtől és tehertől.

Két órát sikerült eltölteni a múzeumban és jó fáradtak lettünk a végére. Na meg persze már ebédidő volt, ezért úgy gondoltuk, hogy hotdogot fogunk enni az utcán. Mint kiderült a Wall Street épp a közelben volt, ezért meg is lett a következő állomásunk. Persze eredetileg a hajókikötőhöz akartunk menni, ahonnan a hajók indulnak a szabadság szoborhoz, de ha már így beleütköztünk a pénzügyi világ központjába - a hotdogokat benyomva - be is tértünk oda.

Még, mielőtt átmentünk az úton, hogy a Wall Street utcájába bemenjünk, a helyi templomot is meglátogattuk, gyertyát is gyújtottunk.

Meg is találtuk a new yorki tőzsdét

Meg a Trump épületet

Miután megnéztük, hogy hol forog a pénz (persze szombat lévén csak turistákat lehetett mindenhol látni), lementünk a kikötőhöz, ahol először úgy gondoltuk, hogy akár át is megyünk még akkor a szabadság szoborhoz. Persze a sorakozás elriasztott minket, ezért inkább csak megvettük a jegyünket másnap reggel 8-ra (hisz úgysem tudunk még sokáig aludni).

Az, ott messze a szabadságszobor...

Visszafele a Broadwayen akartam visszasétálni, csalódásomra egy színházba sem ütköztünk. A színházak többsége a szállásunk körül volt, a Broadway hozzánk közelebbi felén található.

Na, de mindegy is, hiszen valahogy el kellett jutnunk a Brooklyn-hídhoz, a következő állomásunkhoz. Metrót ezúttal nem akartunk használni, hisz annyi látnivaló van. A híd felé vezető sétánkon bele is ütköztünk a városházába.

Persze az érdekesebbnél-érdekesebb felhőkarcolókkal sem tudtunk betelni.

A hídon hatalmas volt a gyalogos-biciklis forgalom. Persze az autós is, de azok egy szinttel lejjebb mentek.

Hatalmas vas szerkezetek mindenhol, na meg persze Brooklyn ott, távol.

Itt meg már Manhattanre tudtunk visszanézni...

Brooklynban a híd lábánál lévő parkban szerettünk volna megpihenni, hisz már délután 4 fele járt és vagy 17 km már a lábunkban volt. (Na meg szegény Ferinek a cipője sem volt a legkényelmesebb ennyi sétához)

Nem csak mi gondoltuk úgy, hogy a parkbeli pihenés egy jó kis szombat délutáni program...

Miután kicsit feltöltődtünk, elindultunk a metróhoz egy kis sörözős kitérővel. Mivel oda is kellett egy kicsit sétálni, újabb érdekes környékbe ütköztünk. Egyébként az egész hídfő rész tele van régi raktárépületekkel, amik többségét átalakították üzletekké vagy lakóépületté. Nekem nagyon tetszettek ezek az épületek, megvolt a helyi hangulatuk.

Manhattanbe visszatérve még elnéztünk az Empire State Buildinghez, hátha a napnyugtát el tudjuk csípni, de akkora sor volt és annyira nem volt tisztázott a jegyvásárlás menete, hogy inkább úgy döntöttünk, hogy online megvesszük a jegyeket és másnap bemegyünk.
Így már csak egy vacsorázó helyet kerestünk. Allyson javasolt nekünk pár helyet/sörözőt - mivel ő élt New Yorkban -, így az egyik mellett döntöttünk. Egy könnyű kis vacsora mellé rendeltünk 1-1 sört, bár Ferinek az az egy 4 db volt, hisz sörkóstoló menüt kért (4 általa választott sör 6 oz-os (177 ml) poharakban). Úgy gondolom, hogy egy mozgalmas, sikeres napot zártunk.