Még tartoztunk a második részzel, ahol főleg csak fotók lesznek, pici szöveggel. Az út ezen részén felautóztunk a tó partján egészen a tengerig számos megállót érintve.
Nati: Szép, napsütéses rengerre ébredtünk, még a macskának a szálláshelyen is melege volt. :) Sajnos a nap az egyik résztvevőnek nem indult ennyire fényesen. Az ágyak egy kis emelvény szerűségen voltak és reggel az egyik lány nem figyelt oda és ahogy lelépett róla, maga alá fordult a lábfeje és el is tört az. Így sajnos eggyel kevesebb fővel folytattuk az utunkat.
Mi, többiek egy kis reggeli fürdőzéssel kezdtük a napot, ami frissítőleg hatott mindenkire és kissé szomorkásan, de azért izgalommal teli megkezdtük az utazásunk maradék részét.
A terv aznapra egy kis kocsikázás északra, közbeiktatva megállókat, ha látunk valami érdekeset, majd ebéd, a tóparton fürdés/alvás. A délutánt a tó legészakibb városának megnézésével terveztünk, majd Tallinnba menet félúton foglalva volt egy asztal számunkra, ahol a tenger partján a naplementét is láthatjuk. Jó terv mi?
Nati: Útközben találtunk egy helyes kis templomot, ahogy mellette kisétáltunk, kicsit meglepődtünk rajta...
Nati: ... a hátulja lemaradt a templomnak. Volt ott egy nagy beton placc, de a templom maga csak ilyen kis keskenyke volt. Egyből beindult a fantáziám és elképzeltem, hogy ez csak a látszat, mikor bemegy az ajtón az ember, akkor lépcső vezet le az igazi templomba. Persze mind ez fantazmagória (bár a templomba nem sikerült bejutni...) :D
Nati: Utunkat folytatva elérkeztünk a tó legnagyobb városához, Mustvee-hez. Mivel ezt lakják a legtöbben, ezért a parti része is szépen ki van építve. Találtunk is egy stéget, aminek az egyik oldala hajókikötőként szolgált. Itt egy kicsit meg is pihentünk.
Itt is találtunk egy National Geographic-os ablakot, így itt is csináltunk egy csoportképet :)
Meg még egy kis hülyéskedés is belefért. Betti képe sikerült a legjobban.
Nati: Ekkor már mindenki nagyon éhes volt. Tervben a frissen füstölt hal volt, ezért mindenki feszülten kereste a halsütőket az út mellett. Szerencsére találtunk is egy nagyon jót, ahol jól be is laktunk. Nagggggyon finom volt!
Feri: Jújj, tényleg, ez volt a legjobb rész: útközben frissen meleg füstön készült halat enni.
A jó, kiadós ebéd után mehettünk a strandra. Én személy szerint már nagyon vártam, mert aludni akartam egy kicsit. Egy nagyon jó kis strandot találtak a szervezők, szokás szerint erdőn keresztül lehetett megközelíteni. Az erdőben meg találtunk mindenféle erdei gyümölcsöt, így visszafele megáltunk egy kicsit csemegézni az áfonyából és az erdei eperből. Nem voltunk egyedül a szedegetős ötletünkkel, szinte mindenki az útja során megállt pár percre csipegetni. Isteni finom volt.
A strandra szó szerint le kellett menni, ahogy ez a fa is mutatja, nem sikerült neki a meredek part miatt a földben maradnia. Viszont látványos lelátót építettek köré.
1-2 óra fürdés, pihenés után indultunk tovább. Persze azért is, mert idő közben beborult és nem volt kellemes már fürdőruhában lenni.
Útközben találtunk egy másik várost, ahol persze volt énekes domb, hisz az észtek nagyon szeretnek énekelni (nekik stadionok helyett énekes dombjaik vannak) :D A színpad mögött még a tavon lévő stégre is ki lehetett sétálni.
A Peipsi-tó legészakibb városa Vasknarva, ami közvetlen szomszédságban van az oroszokkal. A határt itt egy folyó közepén húzták meg. Ennek a városnak a másik érdekessége, hogy van itt egy gyönyörű, nagy ortodox zárda. Sajnos nincs nyitva a közönségnek és az itt élő apácák teljesen elzárva élik életüket, de azért egy kicsit leselkedtünk ám.
Nati: A városban még egy régi várrom is található, útban a romhoz a házak kertjébe leselkedtünk és ezt találtuk...
Feri: Na ez milyen autó?
Nati: Elárulom, még a térdemig sem ért. :D
Meg is találtuk a romot, ami közvetlenül a folyó parton áll, így a másik oldalra is át tudtunk lesni.
Feri: Igen, az ott a túloldal.
A romnak is van érdekes története, állítólag van egy rejtett alagút a folyó túlpartjára, amiben aranyat rejtettek el, amit 3 macska őriz. Persze senki nem találta meg még sem az alagutat, sem az aranyat (vagy legalábbis jól titkolják)
Feri: A lányok majdnem bementek...
Nati: Hát igen, kíváncsi természet a miénk és főleg kíváncsiak voltunk tényleg hogyan néz ki belülről. Rájöttünk, hogy az oldalajtó nyitva van (láttunk bemenni oda egy ottlakót), így belestünk rajta. Na meg megörültünk, hogy a csengőt is megtaláltunk, hisz a legenda szerint az egyik uralkodónő egy szerelmi csalódás után idejött, becsöngetett és térden állva könyörgött, hogy vegyék maguk közé. A főbejáratnál a lányokkal azon tanakodtunk, hogy hol van az a legendás csengő, ha esetleg mi is csatlakozni szeretnénk :D Na ezért volt számunkra fontos, hogy végül megleltük azt :D
Nati: A vacsora helyszíne a tengerpart mellett volt. A partra egy lépcsősor vezetett le, ami persze a fantáziákat is megmozgatta.
Feri: Ez itt a rock banda albumára készült lépcsős fotó!
Nati: A parton már hűvös volt, meg sajnos az égboltot is felhők borították, de ha már ideáig eljutottunk, akkor csakazért is megvárjuk a naplementét, még ha nem is látunk belőle semmit. :)
Közben meg persze a parton hülyéskedtünk, hogy jobban teljen az idő, sőt Ann még fürdött is egyet a tengerbe.
Nati: Végül egy panoráma kép fentről, egy kilátóból az étterem mellől.
No comments:
Post a Comment