New York 2

A szabadság szoborhoz menő hajónkhoz a regisztráció reggel 8-kor kezdődött, így a másnapunk korán indult. Úgy gondoltuk, hogy korai a reggeli ilyenkor, meg amúgy is 1 óra alatt megfordulunk, így majd utána reggelizünk. Feri biztosítékként előző nap vett egy szendvicset, ha esetleg megéhezne... Persze a szendvics a hotelben maradt :D

A szokásos sorakozás és biztonsági ellenőrzés után (amit egyébként minden tömegszórakoztató helyen megcsinálnak, mint múzeumok, Empire State Building...) végre felszálltunk a hajóra. Sikerült jó helyet foglalnunk, kezdtük is a fényképezgetést.

A szabadság szoborhoz érve mi is körbesétáltuk, minden oldalról fényképeztük és áldottuk a szerencsénket, hogy ilyen reggel jöttünk, hisz a fények most voltak a legjobbak, ráadásul így még telibe is kaphattuk a hölgyet úgy, hogy a nap a hátunk mögött volt.

Persze a kötelező szelfi sem maradhatott el.

Találtunk a szigeten egy távcsövet is, amibe valaki beledobodt pénzt és még nem járt le, ezért egy kicsit visszakémleltem Manhattenre, meg egy kicsit Jersey-re, de a reggeli pára miatt azért minden homályos volt.

A szobor egy egészen kicsike szigeten van, így nem volt sok idő, míg körbejártuk. Úgy gondoltuk, hogy elkapjuk a következő hajót vissza Manhattanbe, hogy megreggelizzünk, de kiderült, hogy a jegyünk (és a hajó is) egy másik szigetre, Ellis szigetére vitt minket.

A sziget arról híres, hogy az 1800-as években az összes, európai menekülteket szállító hajó ide kötött ki, ahol regisztrálták és orvosi vizsgálat alá vetették az embereket. Azok, akik átestek ezeken a pár órás vizsgálatokon mehettek tovább a szárazföld felé. Állítólag csak 1-2 százalékukat nem engedték be, logikusan nem akartak fertőzéseket a szárazföldön. A regisztrációs időszak alatt (~50 év) körülbelül 15 millió ember vándorolt be az országba, és előtte meg még másik 5.

Hatalmas emléktáblákon van az összes név felsorolva, meglepetésemre jó sok Bakost találtunk!

És mégnagyobb meglepetésre egyetlen egy Szalai sem volt!

Persze az öbölben hajózgatva jahtokat is láttunk, az alábbi például állítólag 100 millió dollárba kerül. Bár nem tudom, hogy ebben benne van-e a fedélzeten található helikopter is. Nem hiszem. :)

A hajókázásból úgy 12 körül értünk vissza Manhattanbe, ahol a következő uticélunk az Empire State Building volt. Na persze előtte ideje volt valamit enni, ezért Allyson által ajánlott bageles/szendvicses helyre tértünk be. Amúgyis közel volt a tervezett uticélhoz.
Nagyon kiadós szendvicset ettünk ott, persze - immáron másodszor - elrontották a rendelésemet (elfelejtették beletenni az egyik szendvicset a zacskóba, de reklamálásomra megkaptam). Elgondolkoztam, hogy legközelebb Feri fogja intézni a rendelést. :/

Útközben elmentünk az egyik vasútállomás mellett, ami hasonló stílusban épült, mint a Keleti-pályaudvar Budapesten. A különbség annyi volt, hogy e mögött egy hatalmas felhőkarcoló állt :D

Az Empire State Buildinghez érve megállapítottuk, hogy pont időben jöttünk, nem voltak túl sokan. Azért itt megemlíteném a következő történetet:
Már a hajón Ferinek meséltem a halpikkely tetejű épületről (a nevét ekkor még nem tudtam), amit mikor építettek titokban magasabbnak szánták az Eiffel toronynál. A bejelentett magassága kisebb volt és a tervező szándékosan nem árulta el, hogy egy 50 méteres tornyot tervez a tetejére, amivel magasabb lett volna a franciai toronynál. Néhány évig tartotta is a rekordot, de aztán az Eiffel torny valami változtatása miatt (vagy valami újramérés miatt, nem emlékszem pontosan) végül megint magasabb lett.
Szóval ilyen sztorival Ferit felcsigáztam, de még nem tudtam neki megmutatni, mikor az ebédből kilépve megláttuk az épületet. Az elején azt hittük, hogy az az Empire State Building (csodálkoztam is a tetején), be is próbáltunk menni, mikor minden zárva volt és a belső tere nem hasonlított az előző napon látotthoz, akkor gyanút fogtunk. Kiderítettük, hogy ez a Crysler - az általunk halpikkelyesnek nevezett - épület. :D
Jót nevettünk magunkon, majd elsétáltunk az immár valódi Empire State Buildinghez.

A túra bent a 80. emeleten kezdődött, ahova nagyon hamar felért a lift. De tényleg hamar, kb 30 másodperc alatt.

A 80-on ablakokból lehetett kinézni a városra, majd ha körbejártál, szállhattál be a következő liftbe, ami felvitt a 86-ig, ahol már ki is lehetett menni.

Itt persze rácsokkal védték a testi épségünket.

Sajnos még mindig néha problémás a magasságom, így a távcsőhöz is pipiskednem kellett. :D

A szél néha olyan nagy volt, hogy inkább a ruhámat fogtam, mint fényképeztem. Arra amúgy is ott volt Feri ;)

És íme egy kis látkép is az Upper Town-ra (Manhattan felső város része)

Uptown...

Downtown...

Miután kibámészkodtuk magunkat a bejáratnál még csináltunk egy képet a falról. Elég impozáns munka.

Előző nap kimaradt a vasaló épület, mert hétvégén a metró nem áll meg minden megállóban, így nem tudtunk az adott utcán leszállni róla, ezért az Empire State Building után lesétáltunk hozzá. Nagyon érdekes egy épület.

És íme az útelágazás, ami kikerüli azt.

Ekkor már elég rendesen elfáradtunk...

Na, de nem hagytunk magunknak sok pihenőt a vasaló épületnél, hisz még a Central Park kimaradt a new yorki utikalauzunkból. Megkerestük az első megfelelő megállót 2 utcányira és elmetróztunk a metrókártyán lévő maradék pénzből a parkig.

Az északi részén kezdtünk, a legnagyobb tavánál, de onnan még nem volt olyan lenyűgöző a látvány, mint vártam. Az viszont megdöbbentő volt, hogy a park körüli bicikliúton mennyi biciklist és futót láttunk. Konkrétan lámpás kereszteződések vannak, hogy a gyalogosok át tudjanak menni, bár a bicikliseket a piros lámpa, mint mindig, nem nagyon érdekelte.

A tó után elindultunk délnek, hogy a jellemző hidakat megnézzük, meg a mindenki által látogatott rétet. Hidakat láttunk jó párat, sajnos a képek nem lettek róluk olyan jók. Persze állatokkal is találkoztunk, egérrel, mókussal is. Közülük persze a mókusok voltak a legbátrabbak, sikerült az egyiket beetetnem fadarabokkal, hogy közelebb jöjjön hozzám. :D

A park közepén találtunk egy csónakázó tavat, ahol nagyon-nagyon sokan csónakáztak. Olyannyira sokan, hogy az már egy cseppet sem volt romantikus, inkább kiábrándító.

És persze csónakot is úgy vezetnek, ahogy autókat. A lenti képen az egyik hajót egy lány hajtotta, aki észre is vette, hogy a másik hajó "sofőrje" agresszívan, még a párja figyelmeztetését is figyelmen kívül hagyva, csak hajtja a hajót. Szegény lány nem tudott olyan gyorsan kitjérni az útjából, hogy a vége ne legyen ütközés. Mi persze előre láttuk a partról és jól le is fényképeztük őket :D Na ugye mondtam, hogy romantika mentes ennyi hajó egy kis tavon!

Feri nagyon szerette volna látni a köveket a mező közepén, ami annyira jellemzi a parkot. Találtunk is, ráadásul a háttérben még a felhőkarcolók is látszanak.

Miután ezt is kipipáltuk és véletlenül megtaláltuk a filmekben is látható szökőkutas teret (nem lettek jók a képek róla), elindultunk a park déli részén lévő rét megkeresésére. Közben az egyik híd alatti átjárón gyönyörű munkát találtunk.

Végül a rét is meglett, tele emberekkel. Elég érdekes látvány a felhőkarcolók tövében lévő park látképe, igaz?

Nagyon sokan töltötték itt a vasárnapot, mindenféle játékot játszva. Az alábbi képen egy általunk még nem ismert labdás játékot játszottak. A középen lévő trambulin szerűségre kellett a labdát ütni, ahonnan felpattan. Általában 4-en játszották 2x2-es csapatokba rendeződve és ha valaki leütötte a tranbulinra a labdát, akkor a másik csapat játékosának kellett vagy lepasszolnia a csapattársának, vagy a tranbulinra ráütve átpasszolni a másik csapatnak. Ja és a labdát csak ütni szabadott, megfogni nem. Nagyon jó kis pörgős játéknak tűnik. Persze emellett frizbiztek, amerikai focilabdát dobáltak, európai fociztak, papírsárkányt eregettek, meg egyéb játékokat játszottak.

Ismét jól elfáradva, ismét Allyson által javasost étterembe mentünk enni. Nekem, személy szerint ízlett az étel, jól be is laktunk. Utána már csak az ágyra és egy jó kis alvásra tudtunk gondolni.

Összességében azt kell, hogy mondjam, meg tudom érteni azt, aki teljesen beleszerelmesedik a városba. A város dinamikája, épületei, hangulata magávalragadja az embert és még a büdöset is hajlamos vagyok tolerálni :)

Na, de a következő állomás Virginia Beach, ahova vonattal érkezünk... de azt majd a következő bejegyzésben írom le.